Bármilyen negatív szituációba juttatjuk magunkat - akár öntudatlanul is -, észrevehető, hogy a kialakult állapot a saját döntésünk következménye és a felelősséget is mi viseljük. Két dolgot élhetünk meg egy ilyen helyzetben:
1. rossz érzés, hogy kiszúrtunk magunkkal, emiatt harag, bűntudat stb. keletkezik saját személyünk felé (megoldatlanság);
2. kezemben a változtatás lehetősége, azaz nem reménytelen a szituáció. Nem a sorsom áldozata vagyok, hanem alakítója (esély a megoldásra).
Tehát van öröm az ürömben. Ha képesek voltunk a negatív szituációt megteremteni, akkor az ellenirányú pozitívat is létre tudjuk hozni.
Sablonos és közhelyes, amit leírtam, de ha ezt mindenki rávetíti a saját életében egy olyan helyzetre, ahol kudarcot vallott, ahol előjön egyfajta bénultság, önsajnálat vagy düh, és legszívesebben el is akarná felejteni a történteket, máris élővé válnak a leírtak. Rögtön kiderül, hogy az 1. pontnál leragadtunk.
Ha a 2. pontot is felismerjük, akkor nem könyveljük el végeredménynek a meglévő negatív státuszt. Innentől kezdődhet a kitartó meló, amivel feloldjuk a belső görcsünket, és kijavítjuk a hibánkat. Első lépésben elfogadjuk a helyzetet, amiben vagyunk, utána megbocsátunk magunknak a létrehozott állapotért. Ez már feloldja a gátoltságot, és így könnyebben indulunk el egy új úton, melynek végén ott áll a siker és a görcsmentes tiszta lelkiismeret.
Ámen! :)
Fotó: pixabay.com/hu/maszkok-velence-karnev%C3%A1l-310474/
