Egy furcsa gondolkodásmódot tapasztaltam meg nemrég, erről szeretném megosztani a gondolataimat. Tudom, én vagyok a "földember", de a most következőket kicsit másképp fogom szemlélni, mint ahogy az idézet tulajdonosa.
Az érdekes mondat így hangzott:
"Pár nappal ezelőtt ellopták a pénztárcámat. Hálát adtam a rablónak, hogy tette által ráébresztett, nem a pénz a legfontosabb az életben, és megköszöntem ezt a figyelmeztető jelet az Univerzumnak. Ez a történés bizonyára benne volt a sorsomban, és minden úgy történt, ahogy számomra a legideálisabb a spirituális fejlődésem szempontjából."
Tehát, hálás vagyok a rablónak, hogy rosszindulatúan (nem tanító szándékkal) kárt okozott nekem. És utána megmagyarázom, hogy tulajdonképpen, jó, hogy mindez így történt, hiszen ez a sorsom. A kör bezárult, fő a pozitív gondolkodás...
Hogy Hofit idézzem: "itt jön az én hülye agyam" - mi van akkor, ha ez nem volt benne a sorsában, azaz nem egy eleve-elrendelt történésről beszélünk, hanem szabad akaratából kifolyólag volt figyelmetlen? Eszerint akkor nem azt tanulja meg, hogy figyelmesebb legyen, hanem egy rózsaszín ködbe bújtatott magyarázattal elszenvedője lesz saját hülyeségének. Érdemes lenne nem mindenben jeleket és sorsot látni, hanem kicsit a földön maradva, a realitásban lenni.
Ami számára tanító szándékú történés, az számomra egy önhazugság. Ezzel a "minden értem van" hozzáállással az élet történéseiben csak sodródni fog és kiszolgáltatott lesz, valamint a tetteiből származó következményekért sem vállal felelősséget. "Én voltam a felelős a történtekért, és alakulhatna ez máshogy is, ha változtatok" - de erről szó sincs, hisz "minden úgy van jól, ahogy történik"
Persze, ha mindezt elfogadja, ám legyen. Mindenre van magyarázat.
Ha erre a gondolkodásmódra rendezkedik be valaki, büszke lehet majd magára, hiszen tényleg letette az "egó"-ját. Azaz mindent, ami ő önmaga; vagyis eltűnik az önazonossága. Egó nélkül megszűnik az identitás, csak egy zombi marad helyette.
(Nem az ezotéria teljes egészével van gond - nem szeretnék általánosítani -, hanem annak egyes "ágaival", amik vagy akik pl. ilyen gondolkodásmódra késztetik az embereket. Lehet, ez jó az illetőnek, de én ezt hosszú távon nagyon károsnak találom, és hihetetlen nagy önbecsapásnak látom.)
