Sok ezoterikus szemléletű embernél látom azt, hogy segítő energiák által szeretnék elérni a belső jólétet, stabilitást. Azonban kérdéses az, hogy mennyire lehet segítő egy energia akkor, ha az egyén nem akarja megismerni a saját belső folyamatait.
Az, hogy a következőkben felsorolt példákban szereplő energiák egyáltalán léteznek-e, most nem kerül kiderítésre. A szerző hite itt most nem fontos :) Az ezoterikus elgondolásokat szem előtt tartva igyekszem rávilágítani néhány hibára.
Eszközök általi változás:
„Figyelem, hogy milyen színű ruhát veszek fel”
„Megnézem, milyen szimbólumokat hordok magamon”
„Rózsaszín kristályt tartok magamnál, hogy harmóniában legyek”
„Küldik nekem a szeretettel energetizált vizet Dunaharaszti-alsóról…”
stb.
Ezen „szabályok” betartásának célja az, hogy a különböző eszközöktől majd megváltozik az egyén érzelmi állapota. Azonban ezek mind személytől független, külső energiák. Eszközökre való támaszkodással nem történik belső érzelmi megélés és változás, így a konfliktuskezelés és az önbizalom sem fejlődik.
Majd a kristály megoldja, és én rábízom magam a kristály tudására, energiájára. Ne kelljen foglalkozni a bennem lévő érzések rendberakásával. Várom a pozitív eredményt egy olyan dologban, ahol nem dolgoztam meg a változásért – azon kívül, hogy reggel piros színű zoknit húztam fel, tűzenergia végett :).
A leírt idézetek nem sokban különböznek a hívők istenhitétől, amikor azt mondják: „Istenre bízom az életem, majd ő segít”. Energiáktól várni a megváltást, az élet jobbra fordulását.
A változáshoz belső munka szükséges. Hol vannak a mély, érzelmi megélések? Azaz önmagunk felvállalása, belső történéseink és állapotunk megfogalmazása maximális őszinteséggel, még akkor is, ha a legfájdalmasabb dolgokra kell ránéznünk. Pl.: mertem-e a gyerekemnek megmutatni az igazi arcom, vagy csak erősnek mutattam magam; merem-e bevallani magamnak, hogy bizonyos helyzetben gyáva vagyok, elmenekülök, és ezzel kudarcokat okozok magamnak; haragszom-e az anyámra, mert gyerekként nem figyelt rám... és még rengeteg más trauma, félelem, belső görcs gördülhet önmagunk szeretése és boldogsága elé. Ezen görcsök kimondásával, és a helyzetek tisztázásával lehet a leginkább megoldani, feloldani a belső elakadásainkat. Aki csak a "személytelen" technikák alkalmazásától várja a megoldást, anélkül, hogy megismerné a saját belső világát, nagy bukást és boldogtalanságot fog megtapasztalni végeredményben. Csúnyán fogalmazva: ez egyfajta felelősség áthárítás. Függetlenül attól, hogy ezek az energiák léteznek-e, működnek-e vagy sem.
A következő részben előkerül a vonzás törvénye és a pozitív gondolkodás, melyek már azért közelítenek az egyén belső történéseihez.
A végére álljon itt egy videó Gálvölgyi Jánostól, amit azért annyira nem kell komolyan venni :)
